Hogyan használhatjuk a születésnapokat a gyermekek személyiségének sokrétű fejlesztésére?
A születésnap azért különleges alkalom, mert az ünnepelt az egyéni teljesítményétől függetlenül találja magát a közösség figyelmének – sőt elismerésének – a középpontjában. Az év során mindenkire sor kerül. Nem kell kiérdemelni, „megszolgálni”. Ilyenkor nem azt ismerjük el, hogy valaki valamiben jó, vagy valamit elért, hanem azt az örömünket fejezzük ki, hogy ő van, köztünk él, LÉTEZIK. Vagyis a feltétel nélküli szeretet kifejezésének az alkalma.
Gyakori és szép szokás a szülinapi torta, köszöntő dal éneklése, a gyertyák elfújása, ajándékadás. Ezek a rituálék a személyes fontosság és a közösséghez tartozás örömét nyújtják. Ezt tovább erősíti az egyéni kívánságok teljesítése. Amikor döntési lehetőséget kínálunk, és azokat komolyan vesszük, ezt üzenjük: „A kívánságaid, a vágyaid fontosak; tiszteletben tartjuk őket.”
Sok családban bevett gyakorlat előre megkérdezni az ünnepeltet, milyen ajándékot szeretne.
De a kívánság érintheti az ünnepi étkezés menüjét – vagy annak részeit –, vagy a tiszteletére szervezett családi program tartalmát. Vagy hogy a baráti zsúr milyen helyszínen, milyen játékokkal/programokkal, milyen meghívottakkal valósuljon meg. A lényeg a gesztus. Óvodában, iskolában adhatunk lehetőséget a gyerekeknek arra, hogy az ünneplési rituálé részeként vagy a nap folyamán ők válasszanak a csoport/osztály számára éneket, játékot, programot vagy szívük szerinti közösségi feladatot.
A születésnap kiváló alkalmat kínál, hogy olyan módon hangsúlyozzuk az ünnepelt egyediségét, különlegességét és fontosságát, amire a hétköznapokban nehezen tudnánk sort keríteni. Különösen hasznos, ha a közösség tagjai szóbeli – vagy köszöntőkártyán írásbeli – visszajelzést adnak arról, mit jelent ő számukra, mit szeretnek benne, milyen értékeket / jó tulajdonságokat látnak benne, milyen emlékezetes, kellemes vagy tanulságos élményeket szereztek vele.
Ha a személyes visszajelzéseket hagyománnyá tesszük, több szinten is építjük a gyerekeket is, és a közösséget is. Az ünnepelt először is átéli, hogy a többiek számára értékes és fontos, ami növeli az önbecsülését, önbizalmát és a közösséghez tartozás érzését. Ahogy sok embertől személyes visszajelzést kap arról, hogyan látják őt, és milyen tulajdonságait és cselekedeteit értékelik nagyra, nemcsak az önismerete nő, de nagyobb eséllyel fogja az elismerést kiváltó tetteit megismételni is.
Az évenkénti visszajelzések rámutatnak a személyes fejlődésére is. Ahogyan a közösség tagjai pedig – rendszeresen! – azon gondolkodnak, milyen jót találnak a másikban, és meghallgatják a társaik meglátásait, nemcsak a visszajelzés készségét sajátítják el, de azt is, hogy egymás személyét egyensúlyban és árnyaltan láthassák. A gyakori pozitív visszajelzés pedig a legsikeresebben működő közösségek jellemzője...
Mindezek a névnapok ünneplésére ugyanígy igazak. Érdemes mindkét alkalmat természetesen adódó alkalomként felhasználni a gyerekek és a közösség erősítésére. Ha eltérő rítusokat használunk, el tudjuk kerülni a túl gyakori ismétlésből következő megszokást és unalmat.
