A korszerű kutatások alapján egyre többet tudunk arról, hogy az önzetlen, másokért végzett erőfeszítés jelentősen hozzájárul egy személy érzelmi-mentális jóllétéhez, segíti az immunrendszer működését, és jobb teljesítményre is sarkall, mint az önös céllal végzett tevékenységek.
Ez a tudás azonban – szemben a „kapni jó!” ösztönös tudásával – nem velünk született! Erre kizárólag tapasztalati úton tudunk szert tenni. Amikor ismétlődően megéljük, hogy valakivel – semmit sem várva viszonzásul – jót tettünk, egyszer csak megértjük, hogy ez nekünk nagyon jó! Ha valakinek lehetősége van ezt már gyermekként vagy fiatalként megtapasztalni, a másokon való önzetlen segítés sokkal nagyobb eséllyel válik a mindennapi cselekvésének részévé. És van, akinek soha…
Az adventi időszak különösen természetes alkalmat kínál ennek a tapasztalatnak a megszerzésére. A szeretet ünnepére készülve sok szülő és pedagógus ösztönzi a gyermekeket arra, hogy legyenek másokhoz figyelmesek, türelmesek, kedvesek.
Kiemelkedően hatékonynak bizonyult az „őrangyal” játék (titkos barát stb., bármilyen más néven nevezhetjük). A közösség – család, osztály vagy csoport – tagjai egy-egy nevet húznak. A húzott személy lesz a „védencük” – ők pedig az őrangyalává válnak. A feladat, hogy az adventi időszak folyamán minden egyes nap tegyenek a „védencükkel” valami jót, méghozzá titkosan: lehetőleg senki ne tudja meg, kire vigyáznak!
A játék elején a korosztályi érettség függvényében arról is beszélgethetünk a gyerekekkel, milyen módokon – figyelmességgel, elismeréssel, segítéssel, beszélgetéssel, ajándékozással stb.) tudunk valakivel jót tenni. (Itt érdemes hangsúlyozni a Chapman-féle szeretetnyelvek sajátosságait is.)
Mi történik a játék alatt?
Először is a közösség minden tagja személyesen és közvetetten is megéli a gyakorlati szeretetet: több odafigyelést, apró figyelmességeket. Ezeknek nem szoktunk nagy jelentőséget tulajdonítani, pedig éppen ezek bizonyítják a leginkább a személyünk iránti szeretetet és megbecsülést.
Ez mindenképpen növeli a közösség összetartását és a bizalmat. Egyéni szinten is fontos események történnek. A gyerekek több héten keresztül napi szinten – vagyis elég hosszú ideig és elég gyakran ahhoz, hogy akár szokássá is váljon! – koncentráltan figyelnek a „védencükre”: Milyen ő? Mit szeret? Mire van szüksége? Mi esne neki jól?
Emellett azon is kell gondolkodniuk: hogyan tudok vele jót tenni, majd minden nap valami mással előállni, gyakran a pillanatnyi váratlan helyzeteket kihasználva. Ahogy ezek a felismerések bekerülnek a gyerekek gondolkodásába, nemigen fognak nyom nélkül eltűnni, hanem máskor is elő tudnak majd jönni. Ahogy a gyerekek új viselkedésformákat próbálnak ki, és tapasztalják azok hatását magukon és másokon, bővül a kapcsolatépítési eszköztáruk, és jó úton vannak ahhoz, hogy ezeket később is alkalmazzák a „védenceik” körén kívül is…
A titkosság különös „zamatot” ad a tevékenységnek: nem elég jót tenni, de még vigyázni is kell, hogy el ne áruljuk magunkat! Ez a fajta izgalom többletenergiát szabadít fel. Kiváló inkognitóban maradási taktika több másik emberrel is figyelmesnek lenni…
A játék hetei alatt időnként közös beszélgetést is kezdeményezhetünk (de nagyon vigyázzunk arra, hogy az „őrangyalok” még ne lepleződjenek le!): Mi olyat tapasztaltatok olyat másoktól, ami nagyon jólesett? Mit mondtak vagy tettek veletek, aminek örültetek? Az ilyen névtelen visszajelzések nemcsak kiváló megerősítésként, de további ötletként tudnak szolgálni, valamint segítik egymás megismerését is.
A játékidő véget értével szánjunk időt a tapasztalatok feldolgozására. Mindenkit kérdezzünk meg: mit gondol, ki volt az őrangyala? Miből gondolja? – és ellenőrizzük le! Majd beszéljünk arról is, melyik tettével okozta az „őrangyal” a legnagyobb örömet? És „őrangyalként” mit élveztek a legjobban? Milyen tapasztalatokat szereztek? Mi az, amit máskor is szívesen tennének? Ezek a kérdések segítenek a gyerekeknek tudatosítani a tapasztalataikat, felismerni önmaguk és mások szeretetkifejezési módjait, és a későbbiekben tudatosabban használni őket.
A játékot természetesen nemcsak advent idején használhatjuk, hanem pl. táborozáskor, tanév elején újbóli egymásra hangolódásként, vagy amikor egyszerűen növelni szeretnénk az egymás iránti figyelmességet, kedvességet.
