A korszerű kutatások alapján egyre többet tudunk arról, hogy az önzetlen, másokért végzett erőfeszítés jelentősen hozzájárul egy személy érzelmi-mentális jóllétéhez, segíti az immunrendszer működését, és jobb teljesítményre is sarkall, mint az önös céllal végzett tevékenységek.

Ez a tudás azonban – szemben a „kapni jó!” ösztönös tudásával – nem velünk született! Erre kizárólag tapasztalati úton tudunk szert tenni. Amikor ismétlődően megéljük, hogy valakivel – semmit sem várva viszonzásul – jót tettünk, egyszer csak megértjük, hogy ez nekünk nagyon jó! Ha valakinek lehetősége van ezt már gyermekként vagy fiatalként megtapasztalni, a másokon való önzetlen segítés sokkal nagyobb eséllyel válik a mindennapi cselekvésének részévé. És van, akinek soha…

Az adventi időszak különösen természetes alkalmat kínál ennek a tapasztalatnak a megszerzésére. A szeretet ünnepére készülve sok szülő és pedagógus ösztönzi a gyermekeket arra, hogy legyenek másokhoz figyelmesek, türelmesek, kedvesek.

Kiemelkedően hatékonynak bizonyult az „őrangyal” játék (titkos barát stb., bármilyen más néven nevezhetjük). A közösség – család, osztály vagy csoport – tagjai egy-egy nevet húznak. A húzott személy lesz a „védencük” – ők pedig az őrangyalává válnak. A feladat, hogy az adventi időszak folyamán minden egyes nap tegyenek a „védencükkel” valami jót, méghozzá titkosan: lehetőleg senki ne tudja meg, kire vigyáznak!

A játék elején a korosztályi érettség függvényében arról is beszélgethetünk a gyerekekkel, milyen módokon – figyelmességgel, elismeréssel, segítéssel, beszélgetéssel, ajándékozással stb.) tudunk valakivel jót tenni. (Itt érdemes hangsúlyozni a Chapman-féle szeretetnyelvek sajátosságait is.)

Mi történik a játék alatt?

Először is a közösség minden tagja személyesen és közvetetten is megéli a gyakorlati szeretetet: több odafigyelést, apró figyelmességeket. Ezeknek nem szoktunk nagy jelentőséget tulajdonítani, pedig éppen ezek bizonyítják a leginkább a személyünk iránti szeretetet és megbecsülést.

Ez mindenképpen növeli a közösség összetartását és a bizalmat. Egyéni szinten is fontos események történnek. A gyerekek több héten keresztül napi szinten – vagyis elég hosszú ideig és elég gyakran ahhoz, hogy akár szokássá is váljon! – koncentráltan figyelnek a „védencükre”: Milyen ő? Mit szeret? Mire van szüksége? Mi esne neki jól?

Emellett azon is kell gondolkodniuk: hogyan tudok vele jót tenni, majd minden nap valami mással előállni, gyakran a pillanatnyi váratlan helyzeteket kihasználva. Ahogy ezek a felismerések bekerülnek a gyerekek gondolkodásába, nemigen fognak nyom nélkül eltűnni, hanem máskor is elő tudnak majd jönni. Ahogy a gyerekek új viselkedésformákat próbálnak ki, és tapasztalják azok hatását magukon és másokon, bővül a kapcsolatépítési eszköztáruk, és jó úton vannak ahhoz, hogy ezeket később is alkalmazzák a „védenceik” körén kívül is…

A titkosság különös „zamatot” ad a tevékenységnek: nem elég jót tenni, de még vigyázni is kell, hogy el ne áruljuk magunkat! Ez a fajta izgalom többletenergiát szabadít fel. Kiváló inkognitóban maradási taktika több másik emberrel is figyelmesnek lenni…

A játék hetei alatt időnként közös beszélgetést is kezdeményezhetünk (de nagyon vigyázzunk arra, hogy az „őrangyalok” még ne lepleződjenek le!): Mi olyat tapasztaltatok olyat másoktól, ami nagyon jólesett? Mit mondtak vagy tettek veletek, aminek örültetek? Az ilyen névtelen visszajelzések nemcsak kiváló megerősítésként, de további ötletként tudnak szolgálni, valamint segítik egymás megismerését is.

A játékidő véget értével szánjunk időt a tapasztalatok feldolgozására. Mindenkit kérdezzünk meg: mit gondol, ki volt az őrangyala? Miből gondolja? – és ellenőrizzük le! Majd beszéljünk arról is, melyik tettével okozta az „őrangyal” a legnagyobb örömet? És „őrangyalként” mit élveztek a legjobban? Milyen tapasztalatokat szereztek? Mi az, amit máskor is szívesen tennének? Ezek a kérdések segítenek a gyerekeknek tudatosítani a tapasztalataikat, felismerni önmaguk és mások szeretetkifejezési módjait, és a későbbiekben tudatosabban használni őket.

A játékot természetesen nemcsak advent idején használhatjuk, hanem pl. táborozáskor, tanév elején újbóli egymásra hangolódásként, vagy amikor egyszerűen növelni szeretnénk az egymás iránti figyelmességet, kedvességet.

Nemsokára újabb cikkel jelentkezünk, a várakozás ideje alatt pedig korábbi blog bejegyzéseinket innen egy kattintással elérheted és elolvashatod:

• Személyiségfejlesztés születésnapkor
• Virágzó együttműködés
• Tudatos önszervezés
• Egészséges önkép
• Tanévkezdés: kiemelkedő alkalom a személyiségfejlesztésre
• Gyereknevelés a 21. században

Hogyan használhatjuk a születésnapokat a gyermekek személyiségének sokrétű fejlesztésére?

A születésnap azért különleges alkalom, mert az ünnepelt az egyéni teljesítményétől függetlenül találja magát a közösség figyelmének – sőt elismerésének – a középpontjában. Az év során mindenkire sor kerül. Nem kell kiérdemelni, „megszolgálni”. Ilyenkor nem azt ismerjük el, hogy valaki valamiben jó, vagy valamit elért, hanem azt az örömünket fejezzük ki, hogy ő van, köztünk él, LÉTEZIK. Vagyis a feltétel nélküli szeretet kifejezésének az alkalma.

Gyakori és szép szokás a szülinapi torta, köszöntő dal éneklése, a gyertyák elfújása, ajándékadás. Ezek a rituálék a személyes fontosság és a közösséghez tartozás örömét nyújtják. Ezt tovább erősíti az egyéni kívánságok teljesítése. Amikor döntési lehetőséget kínálunk, és azokat komolyan vesszük, ezt üzenjük: „A kívánságaid, a vágyaid fontosak; tiszteletben tartjuk őket.”

Sok családban bevett gyakorlat előre megkérdezni az ünnepeltet, milyen ajándékot szeretne.

De a kívánság érintheti az ünnepi étkezés menüjét – vagy annak részeit –, vagy a tiszteletére szervezett családi program tartalmát. Vagy hogy a baráti zsúr milyen helyszínen, milyen játékokkal/programokkal, milyen meghívottakkal valósuljon meg. A lényeg a gesztus. Óvodában, iskolában adhatunk lehetőséget a gyerekeknek arra, hogy az ünneplési rituálé részeként vagy a nap folyamán ők válasszanak a csoport/osztály számára éneket, játékot, programot vagy szívük szerinti közösségi feladatot.

A születésnap kiváló alkalmat kínál, hogy olyan módon hangsúlyozzuk az ünnepelt egyediségét, különlegességét és fontosságát, amire a hétköznapokban nehezen tudnánk sort keríteni. Különösen hasznos, ha a közösség tagjai szóbeli – vagy köszöntőkártyán írásbeli – visszajelzést adnak arról, mit jelent ő számukra, mit szeretnek benne, milyen értékeket / jó tulajdonságokat látnak benne, milyen emlékezetes, kellemes vagy tanulságos élményeket szereztek vele.

Ha a személyes visszajelzéseket hagyománnyá tesszük, több szinten is építjük a gyerekeket is, és a közösséget is. Az ünnepelt először is átéli, hogy a többiek számára értékes és fontos, ami növeli az önbecsülését, önbizalmát és a közösséghez tartozás érzését. Ahogy sok embertől személyes visszajelzést kap arról, hogyan látják őt, és milyen tulajdonságait és cselekedeteit értékelik nagyra, nemcsak az önismerete nő, de nagyobb eséllyel fogja az elismerést kiváltó tetteit megismételni is.

Az évenkénti visszajelzések rámutatnak a személyes fejlődésére is. Ahogyan a közösség tagjai pedig – rendszeresen! – azon gondolkodnak, milyen jót találnak a másikban, és meghallgatják a társaik meglátásait, nemcsak a visszajelzés készségét sajátítják el, de azt is, hogy egymás személyét egyensúlyban és árnyaltan láthassák. A gyakori pozitív visszajelzés pedig a legsikeresebben működő közösségek jellemzője...

Mindezek a névnapok ünneplésére ugyanígy igazak. Érdemes mindkét alkalmat természetesen adódó alkalomként felhasználni a gyerekek és a közösség erősítésére. Ha eltérő rítusokat használunk, el tudjuk kerülni a túl gyakori ismétlésből következő megszokást és unalmat.

Korábbi, szintén a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos cikkeinket innen könnyedén eléred:

• Virágzó együttműködés
• Tudatos önszervezés
• Egészséges önkép
• Tanévkezdés: kiemelkedő alkalom a személyiségfejlesztésre

• 60 évvel azután, hogy az emberiség képes volt atommagot hasítani és azt ipari és hadászati célra alkalmazni
• 30 évvel azután, hogy élő embert tudott küldeni a Holdra
• abban az évben, amikor elkezdte leírni a teljes emberi genomot

a pszichológusok egy csoportja összefogott, hogy a szórványos „partizánakciók” helyett összehangoltan kutassák az emberi boldogság feltételeit… 

Ma már jelentős, tudományos tényeken alapuló tudásunk van arról, mi szükséges, hogy elégedettek lehessünk az életünkkel, kiváló kapcsolatokat építhessünk és a lehető legtöbbet hozhassuk ki magunkból és a lehetőségeinkből. Ez felbecsülhetetlen értékű kincs! Már nem kell az ösztöneinkre, családi mintáinkra vagy esetleges élettapasztalatainkra szorítkoznunk, amikor kulcsfontosságú döntéseket hozunk…

És ez mennyivel megnyugtatóbb, amikor a gyermekeink és tanítványaink életéről van szó!

A Spiritusz Tudásműhely komplex tanfolyama megismertet mindazokkal a tudományos tényekkel, fogalmakkal és eszközökkel, amelyek birtokában nemcsak világosan érthetjük, milyen feltételek és döntések vezetnek ahhoz az élethez, amire a szívünkből vágyunk, de képesek leszünk ezeket a mindennapok helyzeteiben is alkalmazni. Sőt… ezekre a gyermekeinket is megtanítani – legyenek óvodás, iskolás vagy középiskolás korúak.

A Spiritusz Tudásműhely programja olyan szülők és pedagógusok számára készült, akik hisznek abban, hogy a nevelés a gyermekek érzelmi, gondolkodásbeli és mentális fejlesztése nélkül: KUDARC.

A program bevezető előadását ingyenesen megtekintheted itt:

https://spiritusztudasmuhely.hu/attekintes/bevezeto-eloadas-ingyenes/

A tanév eleje az újratervezés ideje.

A gyerekek visszatértek a nyári szünetből, és visszacsöppentek az óvoda/iskola világába, ami megint hosszú időre fogja meghatározni az életüket. Ez a helyzet két kulcsfontosságú fejlesztésre kínál kiemelkedően kedvező lehetőséget.

Az első az önismeret bővítése.

A gyerekek nagyon gyorsan fejlődnek. Mind az intézményi (óvodai, iskola, zeneiskola stb.), mind az iskolán kívüli programok és teendők bőségesen kínálnak olyan helyzeteket, amelyekben többet megtudnak magukról, az érdeklődésükről, preferenciáikról (azaz mit szeretnek, mit nem), adottságaikról és képességeikről. Ráadásul napról-napra fejlődnek fizikailag is, értelmileg is, érzelmileg is, és akár néhány hónap alatt is lényeges változásokat láthatunk rajtuk.

Ezért érdemes az év elején újra elővenni azokat az eszközöket – a tavalyinál szélesebb körű és nagyobb mélységű eszközöket –, amelyek segítenek nekik újból elgondolkodni azon, kik ők, mit szeretnek, mi fontos számukra, mire képesek, milyen jellemvonásaik, személyiségbeli sajátosságaik vannak, és miben fejlődtek. Ezek a rendszeres megbeszélések nemcsak a reális és kiegyensúlyozott önismerethez nyújtanak alapot, hanem azt is üzenik a gyerekek és fiatalok számára: „Értékes vagy.” és „Fontos, hogy tisztában legyél a saját tulajdonságaiddal és képességeiddel.” Ráadásul ezzel a gyakorlattal az olyannyira értékes „fejlődésben vagyok” szemléletet is megalapoztuk.

A másik terület pedig a célok kitűzése.

A célkitűzés és -megvalósítás készsége az, ami lehetővé teszi a saját jövőnk megteremtését. Aki erre nem képes, annak nem marad más, mint az aktuális körülményekhez való alkalmazkodás – több-kevesebb kompromisszummal. A fontos és reális célok megtalálása, megfelelő megfogalmazása, majd azok megvalósítási lehetőségeinek feltárása és következetes véghezvitele azonban nagyon összetett gondolkodást és tapasztalatot igényel – még felnőttek számára is!

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy már az óvodás gyerekektől sem idegen a célkitűzés. Hamar képesek megérteni, hogy a vágyaikat hogyan fordítsák célokká, és arra is vannak használható ötleteik, hogyan tudják azokat elérni. Azzal a kérdéssel, hogy „Mit szeretnél elérni x területen?” először is azt üzenjük: „Jogod van célokat kitűzni, és megvalósítani azt, amire vágysz!”, és azt is, hogy „Természetes és egészséges dolog célok mentén dolgozni.” Az érettség függvényében segítsünk a gyerekeknek és fiataloknak a választ megfelelő határidővel bíró és reális célokká fogalmazni, majd ötleteket adni és segítséget nyújtani a célhoz vezető tevékenységek meghatározásában!

Az önismeret fejlesztéséhez az Egészséges önkép sorozat Önismeret c. előadása nyújt elméleti és gyakorlati alapokat, a célkitűzés jelentőségét és módszertanát pedig a Tudatos önszervezés egység Célkitűzés és tervezés c. előadása és az ahhoz kapcsolódó segédanyagok világítják meg részletesen.